2014. június 1., vasárnap

Milf történetek 5. - Lélegzetelállító szex egy tanító nénivel

45 pluszos nők. Szürke egér kategória, átsiklik rajtuk a tekinteted, ha egy irodában, vagy buszon, esetleg utcán látod őket.
Sosem akartak vagy tudtak kitűnni a környezetükből, pedig a maguk módján csinosak, ha az ember meglátja a bennük rejlő lehetőséget, hát megmozdul a fantáziája.
Ilyen idősen azok a nők, akik felnőtt környezetben mozognak, azért valamelyest indíttatva érzik magukat, hogy tartsák a trendet öltözködésben, ápoltságban, amennyire lehet, illetve a férfi kollégáknak is igyekeznek tetszeni, amennyire tőlük telik.

Ott vannak a tanárnők is, főleg, akik általános iskolában, alsó tagozatban tanítanak.
Ők nem igazán tudnak kitűnni a sok másik tanárnő között, maximum a tesi tanárnak igyekezhetnek tetszeni, ha férfi, de inkább annak se.
Ahogy több tucatszor mentem szívességből az egyik kis rokon gyerekért a közeli általános iskolába, volt alkalmam megfigyelni a 45-50 pluszos alsós tanár néniket.
Legtöbbjük végletesen elhízott, elengedte magát fizikálisan. Sokuk az elhízás után már a ruhatárával sem vergődött túl sokat. Kinyúlt pólók alatt a megnyúlt hatalmas mellek...
6-11 éves gyerekekkel körülvéve nap, mint nap minek, kinek kiöltözni?
Persze volt, aki nem adta fel. Ők ápoltak voltak, vékonyak, még ha egy ici-pici hurka a has tájékon ott is volt, de szinte láthatatlanul, igazából csak ha olyan tapadósabb felső volt rajtuk.
Ezek közül is volt egy, aki arcra sem volt elsőre igazán megragadó, de ha többször nézte az ember, hát ott volt az arc, a kor mögött a nő, aki nem tudta kihasználni a nőiességét korábban sem, most meg már…
Elképzeltem, ahogy mindig ilyen esetekben, hogy az ilyen csendes szürke verebek tudnak hatalmasakat szeretkezni, sikítani a gyönyörtől, pedig ha ránézel, ez elsőre eszedbe sem jut. Persze ez csak fantáziálgatás volt, ahogy napról napra lekísérte a kicsiket a földszintre délután négykor, és elköszönt tőlük, a kicsik meg tőle: víííííszoooooont láááááátááááásra!
Utána ment fel a lépcsőn, vissza a tanáriba, majd haza, gondolom a családjához.
Én meg vittem a kis rokont "haza" a nagyszüleihez, akik eljönni nem tudtak érte, de vigyázni tudtak rá, míg a szülők megérkeztek a munkából.

Eljött a szüret, majd az iskolai bál ideje, ahova a szülőket invitálták jótékonysági célból, hiszen a belépőjegyek túlárazottak voltak, de legalább az iskola ilyenkor némi extra bevételhez jutott.
Gondoltam egyet, vettem én is belépőt, hogy a következő péntek este ott lehessek a bálon. Hátha szebben felöltöznek a csinosabb tanár nénik, esetleg még lehetne is némelyiküknek csapni a szelet.
Eljött az ominózus péntek este, ott volt a bálon ő is, ahogy akkor megtudtam Eszter, hiszen így szólították a kollégái. Sürgött forgott, de nem láttam, hogy férj vagy élettárs vagy bármi hasonló szerepet betöltő hímnemű ott lett volna vele, akihez odamegy, puszit ad vagy ilyesmi.
Névre szóló kártyákkal voltak megjelölve a befizetések alapján a helyek. Sokan persze nem is jöttek el, mert csak jótékonykodni akartak, de nem vágytak a bálozásra...
Láttam, hogy a mellette levő helyre sem ült le senki, pedig már benne jártunk az estében.
Na, gondoltam, most vagy soha.
Mivel alig ment addig a helyére, észrevétlenül kicseréltem a mellette levő valaki névtábláját az enyémmel és leültem. Sokat nem kellett várnom, mert úgy tűnt, az ő feladatai nagyjából véget is értek aznapra.
Végre leült mellém.
Megjegyeztem neki, hogy látom mennyit kellett lótifutiznia, és ezzel el is indult a beszélgetés.
Jól el is fáradt, így a szokásosnál könnyebben elfogadta, hogy töltsek neki a borból.
Mivel a vacsorát még nem szolgálták fel, így a fáradtsága mellé még az éhség is hozzácsapódott, a bor pedig ilyenkor tud nagyot ütni.
Láttam rajta, hallottam a hangján, a beszédén, a nevetésén.
Nem akartam leitatni, de határozottan megkönnyítette a helyzetemet.
Kérdeztem a családjáról, hogy miért nincsenek itt.
Az első 10 évben még jött vele a férje, de utána felhagyott ezzel, hiszen Eszter az idő nagy részét rohangálással töltötte ilyenkor.
Szó szót követett, a bor is dolgozott, hamar eljutottunk olyan témákhoz, amitől egyrészt szomorú lett, másrészt nem lett volna jó, ha más is hallja, így szépen felálltunk és kisétáltunk az iskola udvarára.
Nem volt túl hideg odakint, de azért szívesen fogadta a zakómat, amit a vállára terítettem.
A beszélgetés természetesen az életkorra, az elvesztegetett fiatalságra, majd a házasságra, végül a szexre terelődött.
Nem volt sok veszteni valóm, bevállalósan kérdezgettem, illetve igyekeztem adott irányba terelni a beszélgetést. Kifelé jövet a borosüveget és a poharakat felkaptam, így volt muníció még egy darabig.
A szokásos történet bontakozott ki rövid idő alatt.
Ő élne, bulizna, de a férje nem partner ebben, inkább otthon ülne amikor csak lehet.
Érződött, hogy nem stimmel otthon sok minden, nem csak a társaságba járás kérdése a probléma.
Kevés szex, az is semmilyen....
No meg is érzektünk minden dolog gyökeréhez.
Persze nem ettől forog a föld, de ha egy házasságban nincs, vagy nem jó a szex, ott előbb-utóbb utat tör magának a természet.
Innentől fogva nyert ügyem volt. Nem ragoznám túl a dolgot, de az együttérzés kifejezéseként megfogott váll, simítás, érintés, no és a bor áldásos hatása megtette a magáét.
Hja, ha valaki alig szexel, hamar elcsábul, ahogyan ő is.
Javasoltam, hogy hagyjuk ott a bált, neki már úgy sincs dolga itt, ne adjunk okot a kíváncsiskodóknak és a pletykafészkeknek. Bement a táskájáért, a kabátjáért, elköszönt akitől kellett, és jött.
Addigra ott állt a taxi is a járda mellett.
Beültünk, és irány a bekamerázott "albérlet".
Ő csak annyit tudott, hogy nyugodtabb körülmények között folytatjuk majd a beszélgetést, hogy a legénylakásra megyünk. A feleségemről nem beszéltem neki, mint ahogy a rengeteg kameráról sem.
Azt hittem, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, tehát beszélgetünk, és majd egyszer csak a tettek mezejére lépünk, mert nyilván ő sem gondolta azt, hogy irodalmi estet fogunk tartani.
De nem ő lepődött meg, hanem én.
De nagyon.

Alig csuktam be az ajtót magam mögött, és fordítottam rá a kulcsot, amikor megfordultam és már alig volt rajta ruha, sőt rólam is kezdte viharos gyorsasággal eltávolítani a sajátomat.
Közben rám tapadt az ajkaival, és harapta, szívta keményen az enyémet.
Alig kaptam levegőt a meglepetéstől, de kezdett engem is elragadni ez a váratlan hév, ami teljesen felkészületlenül ért.
Megragadtam és hanyatt döntöttem az ágyon, miközben az utolsó apró kis ruahadarabokat is letéptem róla. Megjegyzem nagyon ízlésesen volt öltözve még egy perce, és szexi fehérneműi voltak, de már az is csak múlt időben.
Borotvált puncija volt...
Ráfeküdtem és azzal a mozdulattal belé is toltam a farkam.
Felsikoltott, magára húzott, és vadul jelezte, hogy tegyem a dolgom.
Nem okoztam csalódást, vadul keféltem, csak úgy csattogott a testünk ott alul a heves lökésektől.
Én is élveztem nagyon, de nem akartam, hogy én menjek el előbb, ezért gyorsan alábuktam a lábai közé és belenyaltam a puncijába. Felnyögött, hagyta hogy nyaljam néhány percig, majd határozottan arra kért, nem, nem is kért ez inkább utasítás:
-Üss meg!
Azt hittem rosszul hallok.
-Gyerünk, üss meg! -sziszegte Eszter szinte eszelősen.
Hallottam, olvastam én már a mazochizmusról, de a tudásom csak elméleti volt.
Mint később kiderült, Eszter az úgynevezett harmadik osztályba tartozó mazochista volt.
Finoman pofon legyintettem, de ez persze semmi volt neki.
Elkezdett ő csapkodni engem, ami nekem nagyon kellemetlen volt, hiszen én nem hajlok az ilyen kielégülésre.
Viszont cserébe jól feldühített és erősen lefogtam, majd durván kezdtem el tömni.
Ez már nem szeretkezés volt, ez már konkrétan baszás a maga fizikai nyersességével.
Erős, durva, de láthatóan ezt jobban élvezte, mint a gyengédséget.
Előtört belőle a sokszor elképzelt sikoltózós tanító néni.
Huh, de mennyire...!
Sosem gondoltam volna, hogy ez így fel tud izgatni. Nem tűnt mesterkéltnek, hiszen megvolt rá az oka, hogy nagyokat és fájdalmasan nyögjön, sikkantson.
Mivel nem akartam bántani, és az az egésznek a hangulatát elvette volna számomra, így jobb ötletem támadt.
Úgy gondoltam, hogy talán erre ő sem számít.
Olvastam én a fojtogatós szexről is korábban, de az ismeret itt is csak elméleti volt.
(Ha agyunk átmenetileg kevesebb oxigénhez jut, az egy bizonyos pontig növeli az endorfinszintet és ez a szédülés mellett eufóriát, bódultságot, valamint a gátlások csökkenését okozza.)
Gyors mozdulattal hasra fordítottam, lefogtam a két kezét, hátulról beletoltam a farkam, szinte nyársra húzva Esztert keményen, amit ő hálás nyögéssel fogadott.
Mivel pont annyival magasabb voltam nála, így ahogy rá feküdtem a hátára, a vállam a fejével került egy magasságba.
Keze leszorítva, miközben folyamatosan tömtem, mint a libát, és a vállammal hirtelen beleszorítottam a fejét a nagy, puha párnába, hogy ne, vagy alig kapjon levegőt.
Mivel én mozogtam, így az én oxigén tartalékom jobban fogyott, ezért úgy döntöttem, hogy visszatartom a lélegzetem, és amikor már nem bírom tovább, akkor engedem fel a vállammal a fejét, hogy ő is lélegzethez jusson, így talán elkerülhető, hogy véletlenül megfulladjon. Amikor én is kortyoltam pár lélegzetvételnyi friss levegőt, és a pulzusom is a viselhető tartományba süllyedt vissza, újra leszorítottam a fejét, és újult erővel csattogott az ágyékom a fenekén, miközben a farkam szinte már a méhéig hatolt az erős lökésektől.
Egyszer sem mondta a levegővételekkor, hogy hagyjam abba.
Vadul zihált, de nem ellenkezett.
Éreztem, hogy ez az agresszív, állati közösülés sokkal hamarabb fog eljuttatni engem is a csúcsra, mint a normál helyzetek. Ezért az utolsó fojtást követően nem nyomtam már vissza a fejét a párnába a vállammal, hanem jeleztem a nyögéseimmel, hogy nekem itt a vég, hogy ő is fel tudja gyorsítani a saját beteljesülését, ha szeretné.
Sikoltozott, vonaglott alattam, és szinte másodpercre pontosan egyszerre robbant az ő orgazmusa és az én kitörésem.
Megszűnt a tér és az idő körülöttem.
Pumpáltam belé a forró ondót. Nem érdekelt, hogy védekezett-e, és ha igen, hogyan. Csak jött belőlem megállíthatatlanul, miközben az ő összehúzódásai fejték a farkam, húzták a testébe a milliónyi sejtemet.
Egyszerre elfogyott az erőm és rá roskadtam a hátára, de belőle is elszállt az összes erő, csak pihegett alattam szótlanul.
Nem húztam ki belőle a farkam, hanem hagytam hogy fokozatosan zsugorodjon, majd kicsusszanjon belőle, mint a dugó az üvegből, ami utat engedett az ondónak, ami így mint valami forró pite nézhetett ki, ha valaki látta volna.

Bő 10 percet voltunk így.
Tudom, hogy a nőknek lassabban jön a gyönyör, de nem is múlik olyan hirtelen, így gyorsabban készek egy második menetre. Most nekem is elegendő idő telt el, és pihenés közben gonosz kis gondolatom támadt.
Ha már szereti a fájdalmat, én is kaphatok tőle valamit, ami nekem öröm, és végül neki is az, hiszen szereti, ha fáj.
Elhezdtem hozzádörgölni a farkam a fenekéhez, és mivel én tudtam, hogy mit akarok, hamar merev lettem újra. Dörgölőzés közben jól összeondóztam a fenekét a lyukánál is, és mindenhol. Csúszott már minden rendesen.
Mártogattam is a puncijába a farkam, utána pedig szétkentem a két farpofája között.
Nem szóltam semmit, csak megfogtam a jobb kezét, és a hasa alatt odavezettem a saját puncijához a kézfejét, majd először én kezdtem el masszírozni a pináját, végül ráhagytam, hogy tegye, ha akarja, nekem kellett a saját kezem másra.
Felkönyököltem, megfogtam a farkam, odaillesztettem az ánuszához, és nem durva, de határozott mozdulattal elkezdtem belenyomni a fenekébe.
Néztem, ahogy a makkom szétválsztja az erős kis gyűrűt, ami belülről sok mindent meg tud állítani, de most a kívülről befelé törekvő kőkemény farok nyomását nem sokáig állhatta, hanem megnyílt, és elkezdte magába fogadni a farkam. A makkom eleje könnyen utat tört magának, majd következett a legszélesebb rész, ami feszítette szét a kis izomgyűrűt, míg végül becuppant és a záróizom jótékony, erős szorítását éreztem a makkom körül.
Felnyögött a fájdalomtól, de én nagyon élveztem.
Igen, ez általában nem kellemes a nőknek, csak hosszú gyakorlás után, nagy odafigyeléssel és szelídséggel.
Na ez most nem volt meg. Nyomakodtam belé határoztottan, egészen tövig.
Amikor már teljesen benne voltam, szépen kihúztam magam, újra teljesen, és elölről kezdtem az egészet, de most már keményebben, gyorsabban, hiszen az ánusza sem volt már olyan szoros, mivel az imént alaposan szétfeszült a behatoláskor.
Keményen tövig toltam, majd ismét ki, újra be, egyre gyorsabban, egyre erősebben.
Nem érdekelt, hogy fáj neki, hiszen elvileg ez neki is így volt jó.
És valóban. Elkezdte masszírozni a csiklóját, miközben én ki-be jártam a seggében, mint valami eszelős gőzmozdony dugattyúi.
Nyögött, sikkantott, kiáltott.
Az egészben az volt a legjobb, hogy alig pár perce ürültem ki, így bár esztelen jó érzés volt, most nem mentem el olyan gyorsan, mint más alkalmakkor, amikor a popószex örömeiben részesültem.
Veszettül jó érzés volt, ahogy a kis izmos gyűrű szorította a farkam, sokkal intenzívebben, mint a punci.
Sokáig, nagyon sokáig bírtam. Kiélveztem minden percét, ittam a látványt, ahogy eltűnik a fenekében a farkam, majd újra előjött, majd megint vissza. Közben az oldalsó tükrökben láttam, ahogyan a mellei válaszolnak a határozott lökésekre, ahogyan a lökések ritmusára körkörös mozdulatokkal ringatóztak, néha össze is csattantak, izgató hangot adva.
Jól bírtam, de lassan közeledett az új beteljesülés.
Ezt ismét a hangommal jeleztem, egyúttal még keményebben löktem magam tövig a fenekébe. Megfogtam a két kezemmel a csípőjét, hiszen ott térdelt előttem, és a kapaszkodó hájnál fogva lendületet vettem újra és újra még keményebben, mígnem másodjára is kitört a vezúv...
Ezúttal a seggét pumpáltam teli forró ondóval, hatalmas nyögések közepette.
De ő sem bírta tovább, ő is elélvezett a fájdalomtól és a gyönyörtől.
Az utolsó cseppig a seggébe ürítettem a második adagot is, amit a puncijával ellentétben a kis ánuszgyűrű nem engedett kifolyni.
Ezt haza fogja vinni, mint valami ajándékot, és majd otthon megszabadul tőle a hagyományos módon.
Ezután már csak a szokásos beszélgetős, cirógatós levezetés következett.
Hazavittem, ismét csak taxit rendelve.
Emlékezetes maradt mindkettőnk számára az iskolai bál.
Több alkalommal megismételtük ezt az éjszakát, de egy idő múlva mindenkinek tovább kellett lépnie új partner, új gyönyör, új fájdalom után kutatva.
A mai napig barátok vagyunk, és ha úgy hozza a sors, hogy ő nem talál huzamosabb ideig olyan partnert, aki elfogadná az ő másságát, és értő módon tudná őt kielégíteni, akkor ágyba bújunk és vadul szeretjük egymást.
Lélegzetelállító módon....:)

2014. január 30., csütörtök

Szopós Betti, szopós malac és Mr. Tanaka

Két dolog jutott eszembe, miközben heteken keresztül az új kolléganőmmel szemben ültem az íróasztalomnál, és minden lehetséges pillanatban gyönyörködtem benne és megannyi módját elképzeltem a vele való szexnek.
Az egyik egy könyv, amit fiatalként olvastam: Szabó Miklós Zöldsapkások című könyve.
A főhőse az 1956-ban Amerikába diszidált magyar fiú.
"Az ifjú Magyar Ferenc az US Army önkéntes katonája lett, később átkerült a katonai rendőrség kötelékébe, majd karrieje tovább ívelt: a hírhedt „zöldsapkás” különítmény katonájaként különleges kiképzésben részesült, hogy méltó tagja legyen annak az alakulatnak, mely a világ minden táján terrorakciókkal, puccsokkal, diverziókkal szól bele más országok politikai életébe."
Ezen kiképzés alatt került kapcsolatba egy japán származású kiképzővel, Mr. Tanakával (ha jól emlékszem a nevére).
Megfigyelte, hogy menyire sokat jelent a japánnak, ha a nevét nyomatékosan kiejtve szólítja meg, illetve talán a hagyományos meghajlással is megerősítette a dolgot.
Nyilván kevésbé érezte magát megbecsültnek Amerikában a japán kiképző (10 évvel a világháború után), és rengeteget jelentett neki, ha valaki tisztelettel és hangosan mondja ki a nevét.
Akkortól kezdve jóval kedvesebb volt a magyar fiúval a japán kiképző, míg a végén addig jutott a srác, hogy már csak a Mr.-t emelte ki jó hangosan, amikor a japánhoz szólt, de ez fel sem tűnt annak, ugyanúgy megbecsülve érezte magát.
A kiképzés végén pedig talán egy oklevelet is kapott tőle: "legkedvesebb tanítványomnak" címezve.
A másik ami eszembe jutott és egy idő után nem ment ki a fejemből, hogy anno a szülővárosomban volt egy lány, akit nemes egyszerűséggel csak "szopós Bettinek" emlegettek a háta mögött.
Valószínű nem véletlenül.
Azután úgy hozta az élet, hogy egy másik hölgynek is hallottam ilyen ragadványnevét, őt az egyik nagy klinikán neveznek a munkatársai "szopós malacnak", gondolom őt sem véletlenül.
Ezek a dolgok kavarogtak bennem, mégpedig a következők miatt.

A feleségem egyszerűen sosem akart orálisan kielégíteni, hogy az iméntiekhez stílusosak legyünk: leszopni.
Amit pedig az ember nem kap meg, arra nagyon tud vágyni egy idő után, még ha apró dolognak tűnik is egy normál szexuális élet mellett.
Pesze az is közrejátszhat benne, hogy ez a fajta kielégülés a nő feletti hatalmat is szimbolizálhatja a megfelelő pozícióban. Meg persze az elfogadást is, ha még le is nyeli a spermát.
Nálunk ez nem volt, ergo nagyon hiányzott.
Az új kolléganőm sokat beszélt, így nem volt nehéz rövid idő alatt feltérképezni, hogy neki mi az, ami hiányzik.
Sokat beszélt a férjéről, a házasságukról.
Alapvetően jó kapcsolatuk volt, sosem csalták meg egymást, bár ez nagyrészt rajta múlott szerintem, mert a férje nagyon szűken mérte az elismerést és a dícséretet.
Annyiszor elmondta, hogy mennyire hiányzik neki a férje elismerése, dícsérete, hogy beindította a fantáziámat.
Jó átlagos alkatú volt, semmi igazán feltűnő. Karcsú, szép arcú, eredeti vörös hajú, ezért az arca kissé sápatagnak tűnt, mint a vörösöknél általában.
A feneke kerek, kemény, a mellei talán átlag felettiek, jó teltek.
A szája egy kicsit "kacsára" emlékeztetett, de nem botoxos, alapból volt egy kicsit más, mint az átlag, viszont ezzel pont oda irányította az ember szemét, pláne, hogy állandóan beszélt.
Egy idő után elkezdett bevillanni, hogy de jó lenne, ha betehetném a farkam a szájába.
Na ez a gondolat azután többet nem is ment ki a fejemből.
Itt jutott eszembe először szopós Betti és a szopós malac.
Miközben beszélt, beszélt, rengetegszer elképzeltem, ahogy leszop.
Ő persze azt hitte, hogy arra figyelek, amit mond, pedig dehogy.
Csak azt nem tudtam, hogy a csodába érjem el, hogy a szájába vegye a farkamat, hiszen az elmondása és a jelek szerint is hűséges típus volt.
Azután valamit mondott, amiért akaratlanul is őszintén megdícsértem.
Itt bukott ki, hogy mennyire nem kapja meg ezt a férjétől, kiváltképp, hogy kislány korában a saját apukája is hasonló beállítottságú volt és nagyon szűken mérte az elismerést. Könnybe is lábadt a szeme, miközben a házasságuknak erről kevésbé kellemes oldaláról beszélt.
Itt jutott eszembe Mr. Tanaka története.
Gondoltam semmit nem veszíthetek, ha finoman elkezdem dícsérni olyan területeken, amit nem érthet félre.
Az eredmény megdöbbentő volt.
Igazán jólesett neki minden dicséret, szinte szivacsként szívta magába minden elismerő szavamat.
Ezzel egyidőben elkezdett érdeklődni rólam is, ami addig nem volt jellemző.
Ezt a részt azért igyekeztem tudatosan homályban tartani, nem sokat beszéltem magamról, a házasságomról, ezt a későbbiekre tartogattam.
Inkább őt kérdezgettem, mindenféléről, és amiben csak lehetett megdícsértem.
Szinte kinyílt. Mosolygósabb lett, minden reggel örömmel, csivitelve köszöntött a munkában, és egy kicsit borúsabb volt a tekintete, amikor hazafelé ment.
Rettentő sokat jelentett neki minden elismerő szó.
Miután úgy éreztem, elég idő telt már el a kondicionálásával, egyik kora nyári hétfő reggel, amikor az utóbbi időben már szokásos életvidám hangulatban beviharzott az irodánkba, ahol ketten dolgoztunk, előadtam a hattyú halálát...

Enikő szokásához híven csivitelt, mint valami kismadár, de most nem érkezett pozitív megerősítés a részemről. Látszólag magamba roskadva, rossz kedvűen meredtem magam elé a papírjaimba temetkezve.
-Valami baj van? - kérdezett rá nyíltan kisvártatva Enikő.
- Nem, nincs baj, illetve nem nevezném bajnak, inkább csak kellemetlenségnek. - válaszoltam.
- Valami nem stimmel az adatokkal? -kérdezte.
- Ja, nem, nem munkahelyi a dolog - mondtam elmerengve, majd csendben maradtam.
Az egész nap így tel. Ő azért próbált a szokásos módon beszélgetni és várta a visszajelzést, de semmit nem kapott tőlem.
- Ha szeretnéd elmondhatod, érdekel, hogy mi bánt téged. - biztosított a figyelméről Enikő.
- Hát elég magánjellegű, mondhatni intim probléma a feleségem és köztem. Nem tudom, hogy szabad-e ilyenről beszélnem. Nem akarlak terhelni ilyesmivel. - válaszoltam.
Kis idő elteltével megerősítette, hogy szeretne segíteni, ha tud, és érdekli, hogy mi van velem, mi az ami ennyire nyomaszt, hogy még beszélgetni sincs kedvem.
"Na sínen vagyunk" - gondoltam.
Hiányzik neki az eddig megszokott mindennapos pozitív visszacsatolás, és most szeretne többet tudni, hogy van-e valami, amivel elháríthatja a vélt akadályokat a jó hangulatú beszélgetések útjából.
Arra persze nem lehetett felkészülve, amit mondtam neki, kiváltképp, hogy soha ilyesmiről korábban nem beszéltem neki.
Elmondtam végül, hogy a feleségem néhány hete egyáltalán nem kívánaja a szexet, ezért nem is bújtunk ágyba már jó ideje. Biztosítottam felőle, hogy ezzel nekem alapjában nincs gondom, de mivel semmilyen testi vagy lelki oka nincs a pauzának, így nem értem, hogy legalább orálisan miért nem elégít ki. Ha ő nem is szeretne szexelni, legalább a másikra lehetne egy kis tekintettel, hogy könnyítsen rajtam lelkileg is, meg szó szerint is.
Ráadásul a mondás is úgy tartja: amit nem adunk meg a párunknak, majd megadja más.
Elnézést kértem Enikőtől, hogy ilyesmivel terheltem, majd látszólag beletemetkeztem a munkámba.
Közben persze figyeltem a szemem sarkából.
Mélyen elmerengett egész nap. Most ő is alig szólt egy szót is, látszott, hogy teker az agya, hogy mi módon kaphatná vissza a régi énemet, ami folyton őt dícsérte.
Egész héten hallgatag voltam, péntekre tört meg a jég.
Látszólag semmi sem változott, de csak látszólag.
Mivel az előtte napokban ő is csendben volt, így feltűnt, hogy pénteken újfent visszatért a beszédes kedve, mint ha valami hatalmas lelki tehertől szabadult volna.
Pénteken rövidebb napunk volt. Ilyenkor már fél kettőkor leléphettünk általában.
Aznap sem voltam túl beszédes, de azt láttam, hogy ő most valahogy más.
Ha nem is olyan intenzíven, mint máskor, de azért beszélt, és most ő biztosított az együttérzéséről a korábban elmondottakkal kapcsolatban. Olybá tűnt, mintha meghozott volna egy döntést, és emiatt most kicsit könnyebb neki lelkileg.
Könnyű kis nyári ruha volt rajta. Nem mini, térdig ért a ruha alja.
A mellei hetykén izegtek-mozogtak a ruha alatt.
Amikor fél kettőkor összepakoltam, hogy indulok haza, gyorsan odalibbent az ajtóhoz, rázárta belülről, és odaállt elém...

-Kérlek, ne szólj semmit, csak ülj le. - mondta halkan. Te már annyit segítettél nekem, hogy olyan aranyosan meghallgatod az örömömet, bánatomat nap mint nap, hogy úgy érzem, most rajtam a sor, hogy viszonozzak belőle valamit - búgta Enikő az édes kis kacsa szájával.
Visszahuppantam a székembe és igyekeztem leplezni az elégedettségemet.
-Jaj Enikő, én nem ezért hallgattalak meg, te tényleg egy nagyszerű, kivételes nő vagy, és a feleségemmel kapcsolatban sem ezért...-hazudtam gyorsan egy lélegzetvétellel.
-Ssss...én akarom.-fojtotta belém a szót.
Oké, én mindent megtettem, gondoltam. Jöjjön, aminek jönnie kell.
Hagytam hogy kigombolja a nadrágom, lehúzza a sliccem és megszabadítson minden ruhadarabtól ott lent.
Egy hete minden reggel leborotváltam magam alaposan odalent, mert titkon reménykedtem benne, hogy ez lesz a végeredménye az egész színjátékomnak.
Bő egy hete elutasítottam a feleségem minden közeledését, miközben úgy ittam az ananászlét, mint ha csak az életem függne tőle. Ha nem is az életem, de a spermám íze mindenképpen, ezért nyakaltam ha kellett, ha nem.
Próbáltam uralkodni magamon, hogy ne ágaskodjak, hiszen az eléggé rákészülés gyanús lett volna, meg egyébként is azt szerettem volna, ha a nulláról szopja fel a petyhüdt farkamat.
Egész héten, minden pisilés után alaposan körbemostam, nem tudván, ha el is érkezik ez a pillanat, az mikor lesz pontosan. Így most nem tartottam attól, hogy kellemetlen szagú vagy ízű lett volna a farkam.

Enikő elkezdte puszilgatni a heréimet, finoman körbenyaldosta, majd meleg szájába vette a farkam, ami most még majdnem golyóstól együtt befért volna egyszerre.
Hű, micsoda érzés volt, ahogy tele volt a meleg, nyálas szája a farkammal, amit a nyelvével körbe-körbe nyalogatott, miközben néha átváltott szívásba és felfelé húzta rajta finoman összeszorított kacsa száját.
Minden ilyen felszopásnál a duplájára nőtt, vastagodott a farkam, ahogy észvesztő sebességgel áramlott oda a vér a testem más részeiről.
A zacskóm alját is alaposan végignyalogatta. Annyira jólesett, hogy elakadt a lélegzetem.
Majd a szája felsiklott a farkamon a makkomig, rábukott és....
Hát valahogy így képzeltem el a szopós malac érzést.
Cuppogott, szívta, nyalta folyamatosan.
Amikor pedig érezte, látta a jelekből, hogy közeledik a beteljesülésem, jó erőset szorított a markában levő farkamon, és ezzel visszanyomta a kitörni készülő gejzír hőfokát, majd újra kezdte az egész játékot.
Ezt megcsinálta háromszor vagy négyszer, a végén már azt hittem felrobbanok.
Sóhajtoztam, nyögtem annyira jól csinálta.
Majd felálltam és finoman arra kényszerítettem, hogy dőljön hátra, miközben dugtam a száját.
Jó mélyre leengedte farkamat a torkában.
-Szólj, ha jön-kérte.
-Rendben, megpróbálom-hörögtem, de persze eszem ágában sem volt szólni előre.
Megfogtam a fejét, a tarkóját a két kezemmel és finoman tartottam, hogy ne mozduljon el, miközben húzkodtam ki-be a szájába a farkam.
Éreztem, hogy itt a vég, és abban a pillanatban, amikor elkezdett fröcskölni a szájába az ondóm, szóltam, hörögtem, hogy "jön", de akkor már késő volt.
Elkezdtem telespriccelni a száját a forró, ananásztól remélhetőleg édeskés ondómmal.
A fejét egy picit szorosabban tartottam, hogy ne tudja félrekapni, de nem is akarta, hiszen egy kicsit hátrahajlott pozícióban volt, ha kiengedi, vagy elrántja a fejét, minden a szép ruáhácskája elejére folyt volna.
Én csak lövelltem ki magamból a bőséges nedvet, ami több, mint egy hete gyülemlett bennem, és amit az iménti szorítgatós játékával a maximumra turbózott fel.
Hihetetlenül jólesett, hogy telinyomtam a száját, de nem tudott mit tenni, mert vagy a ruhája lesz olyan, vagy elkezdi nyeldekelni az ondómat.
Várakozásomnak megfelelően ez utóbbit választotta.
Nyelte a forró ondót, mit kacsa a nokedlit. Hallottam, ahogy nagyokat nyelve engedte le a torkán a magomat.
Tökéletesre sikerült minden.
Leszopott, én a befejezésben a száját dugtam, és a végén mindent lenyelt, ami belőlem kijött.
Nem öklendezett tőle, reméltem, hogy az ananász kúra azért megtette a hatását. Mint később kiderült, ez így is volt. Amikor érezte, hogy nem keserű, hanem épp ellenkezőleg, akkor döntötte el, hogy lenyeli, pedig nem ezt tervezte korábban.
Kiszívta, lenyalta az utolsó cseppig.
Én hálás "köszönöm"-öt rebegtem, majd szájon csókoltam, jelezve, hogy nem tartom undorítónak, ami történt és mintegy elpecsételve az egész aktust.
Megkaptam én is az "oklevelem" csak más formában az én személyes "Mr. Tanakámtól", a kacska szájú szopós malacomtól....

Hazafelé a sarkon vettem egy szál virágot neki, majd elbúcsúztunk.
A virágra fel sem figyelt a férje, meg se kérdezte, hogy kitől kapta, vagy hogy miért.
A következő héten visszatértünk a régi kerékvágásba, annyi különbséggel, hogy rákérdezett, változott-e otthon valami. Természetesen nemmel feleltem, ami igaz is volt, de ha a feleségem hirtelen irányt váltott volna és rendszeresen leszopott vona is azt hazudtam volna, hogy nem változott otthon semmi.
Így én dícsérgettem őt mindenért, ő pedig péntekente munka után alaposan helybenhagyott, leszopott tövig, mint a szopós malac.
Idővel kifejlesztette a mélytork-technikát, amivel további gyönyöröket szerzett nekem.
De én mohó voltam, és mást is akartam. Teljesen birtokolni a teste minden nyílását.
Mivel a tapasztalatok szerint jól kondicionálható volt, így ezen a vonalon indultam el néhány hónap múlva.
De az már egy másik történet...

2014. január 17., péntek

Ikrek

Mint két tojás, úgy hasonlítanak egymásra - szokták mondani az ikrekről.
No, ránk ez nem volt igaz.
Ivett és én kétpetéjű ikrek vagyunk, ő lány, én fiú, ő szőke, én sötétbarna.
Ő az idősebb, ha csak pár perccel is.
Egész életünkben jóban voltunk egymással.
Kisgyerekként sokat játszottunk együtt, majd a sok játék után együtt is fürödtünk minden nap.
Alaposan lemostuk egymást mindenhol. A végén, a pubertás elején már egyre hosszabban olyan helyeken is, ahol azért nem szabadott volna, csak saját magunknak.
Egészen hatodik osztályig volt így, amikor mindketten elkezdtünk megváltozni a hormonok miatt.
Ivett kerekedni kezdett bizonyos helyeken, én meg szőrösödni.
Magától értetődően furcsa (de egyben izgalmas és jó is)  volt ez mindkettőnknek, de a szülők elfoglaltak voltak, túl későn kapcsoltak, amikor egy idő után már nem hagyták, hogy együtt hancúrozzunk.
Valószínű túl későn eszméltek és cselekedtek, mert teljesen össze voltunk zavarodva Ivettel.
Igazából sosem értettem meg, hogy ez miért hatott ránk úgy, ahogy, de az ezt követő öt év során hullámzóan bár, de nagyon utáltuk egymást.
Ivett nagyon csinos lett. Vonzó szőke bombázó. Sokat sportoltunk mindketten, ez meg is látszott rajtunk.
Ivett anyutól örökölte a vonásait. Karcsú volt, a sport miatt feszes, kerek fenékkel, amit méretes mellek koronáztak meg.
Egyikünk sem volt már szűz.
Nem volt állandó kapcsolata Ivettnek, de nekem sem.
Rengeteg partnerünk volt fiatal korunk ellenére. Valamit kompenzálni akartunk, de azt a magam részéről nem tudtam, hogy mit.
Szüleink vállalkozása akkortájt indult be, minden energiájukat lekötötte, nem volt idejük figyelni ránk.
Jóllehet nem is nagyon kellett, mert "önellátóak" voltunk.
Gondoskodtunk magunkról, Ivett jól főzött, meg házias is volt, én is kivettem a részem a dolgokból.
Jól működő, bár sokat veszekedő csapat voltunk mi ketten.
Sokat martuk egymást, a legkisebb, vagy éppen leghülyébb dolgok miatt is. Volt, hogy összekaptunk, szó szerint megtéptük egymást.
A legutolsó ilyen alkalomnál odáig jutottunk, hogy gyerekkori szokásaink szerint kétvállra fektettem.
Csak hogy már nem a kis Ivett volt alattam, hanem a majdnem nővé érett gyönyörű ikertesóm, zilált hosszú, szőke göndör, hajkoronájával.
A civakodás és a miatta feltolult adrenalin és hormonok miatt ziháltunk mindketten.
Ivett mellkasa, még hanyatt fekve is méretes melleivel, szaporán emelkedett és süllyedt alattam.
Láttam valamit a szemében, de lehet, ő is az enyémben hasonlóan,a mitől egy kicsit megijedtünk.
Vágyat a másik iránt? Nem, az nem lehet. Az nem normális. Az természetellenes. Tesók vagyunk.
Ráadásul utáljuk is egymást, hiszen azért jutottunk kétvállra, vagy nem?!
Valami ilyesmi futhatott végig Ivett agyán is, de ez az érzés és hormon kavalkád jól megpörgetett bennünket.
Éreztük egymás testét, lélegzetvételét, minden apró rezdülést, talán még a gondolatait is.
Zavartan kászálódtam le róla, szó nélkül.
Ő sem szólt egy mukkot sem.
Viszont ekkor valami megváltozott közöttünk...

A következő hónapok során nem ugrattuk már egymást, nem veszekedtünk. Csendesek lettünk és zavartak.
Nekem ráadásul "kinyílt a szemem". Megláttam a nőt Ivettben, de nem úgy mint az ikertestvéremet.
Sokszor felejtettem rajta a szemem, a végén odáig is elmentem, hogy lesekedtem, amikor zuhanyozni ment.
Szüleink sikeres családi céget vittek akkorra, közösen utaztak üzleti utakra, bennünket nyugodtan magunkra mertek hagyni. Ahogy említettem, vittük a háztartást, jeles tanulók voltunk a gimiben, nem kellett aggódniuk.
Viszont ez a sok egyedüllét pecsételte meg szerintem a sorsunkat Ivettel.
17 évesek voltunk, már majdnem nagykorúak.
Az ominózus eset után szinte egyszerre szakítottuk meg aktuális kapcsolatainkat a partnereinkkel
Egyre nehezebben tudtam kiverni őt a fejemből, pláne miután előttem flangált pólóban és bugyiban.
Korábban sem volt előttem túl szégyellős, bár azért mindig volt rajta valami ruha, ami takarta az idomait, de az ominózus civódást követően feltűnően a nőiesebb darabjait viselte, amikor valamiért ellejtett előttem. Vagy tanga feszült a fenekén, vagy épp combfix volt rajta, vagy valami szűk felső, de olykor pont az ellenkezője, nagy bő pólók, melltartó nélkül, ami azután azt eredményezte, hogy beláttam neki egész a köldökéig, amikor előttem hajoldozott ilyen-olyan indokkal.
Többször elkapta a pillantásomat, amikor oylan helyekre néztem, ahova nem szabadott volna, de nem szólt semmit.
Ahogy, mondtam is, többször meglestem fürdés, zuhanyozás közben.
Láttam, ahogy a punciját borotválja. Kész voltam teljesen.
Ikrekként biztosan észlelte minden rezdülésemet, amit a látványa és viselkedése kiváltott bennem.
Egyik este azután kopogtatott a szobám ajtaján - szüleink szokás szerint üzleti úton voltak.
Gyorsan elnavigáltam a tabletemen megnyitott szextörténetről, ami addigra alaposan felajzott, gyorsan magamra húztama  lepedőt, kicsit zavartam szóltam ki - "Gyere!"
Ivett bejött egy feneke alját éppen csak takaró hálóingben.
Odalépett az ágyamhoz, és finoman leült a takaróként funkcionáló könnyű kis lepedő alatt felhúzott lábaim mellé, és a térdemre rakta a kezét. Én egy kicsit zavarban voltam, mert a lepedő alatt még meredt a farkam, nem akartam, hogy egyértelműen látszódjon a dolog.
- Figyelj öcskös, sokat gondolkodtam magunkon, de nem sokra jutottam. Azt látom, tudom, érezem, hogy te is zavarban vagy velem kapcsolatban. Te mire jutottál?
Bár virágnyelven beszélt, mégis tudtam, hogy miről, és ő pontosan tudta, hogy én értem a szavai mögötti gondolatokat. Ikrek voltunk, nem kellett köntörfalazni. A legutolsó veszekedés óta  eltelt idő maximum arra volt jó, hogy ki-ki tisztázza  magában a vágyait.
Letettem magam mellé a táblát, mélyen a szemébe néztem, és csak annyit mondtam:
-Gyere...
Pontosan tudtam, hogy ennyi kell és nem több. Ha akar valamit, úgy is megérti, megteszi. Nem fog értetlenkedni az egy szavas válaszomon.
Mélyet sóhajtott, felállt, egy mozdulattal lerántotta a lepedőt rólam, áttérdelt felettem hosszú combjaival, egy kicsit megtartotta magát a térdein, lejjebb engedte a csípőjét, jobb kezével lenyúlt, megfogta a még mindig ágaskodó farkamat, odaigazította a puncijához, majd teljesen leengedte a csípőjét, ezzel mintegy felnyársalva saját magát.
Nem tudom visszaadni mit is éreztem akkor.
Visszajött az elmúlt 5 év. Ahogy gyerekként az utolsó közös fürdésnél sem, úgy most sem volt idegen a teste számomra.Sokszor gondolkodtam már rajta, hogy miért nincs meg bennem az a temészetes tartózkodás a nővérem irán, ami egyébként a legtöbb, normális testvért jellemzi. Miért pont az ellnekezőjét érzem, miért pont az ellenkezőjére vágyom? Talán a szülők oda nem figyelése, amivel hagyták, hogy egymás testéhez kiskamaszként túl közel kerüljünk? Nem tudom.

De, mint kulcs a zárba, úgy siklott belé a farkam, könnyedén és gyorsan, és mint egy valódi kulcs a valódi zárral, kinyitott bennünk valamit. Ami gyönyörű volt, de félelmetes is egyúttal.
Nem kellett szólnunk egy szót sem. Úgy éreztem Ivett testét, minden érzését, gyönyörét, vágyát, óhaját, mint ha csak az enyém lett volna. Úgy tudtam játszani a testén, mint profi zenész a hangszerén.
De ez fordítva is így működött. Ivett ugyanezt tudta és érezte velem kapcsolatban.
Nyögött egy nagyot, a kezeire támaszkodott a törzsem mellett, majd elkezdett mozogni.
Itt most nem volt, nem kellett semmi előjáték. Én meredtem, mint a zászlórúd, Ivett pedig bőségesen ontotta rám a nedveit a puncijából.
A helyzet váratlan volt, felkavaró, gyönyörűséges.
Ott himbálóztak felettem a gyönyörű mellei. Minden mozdulatára ritmusosan válaszolva.
Hatalmasokat húzott a csípőjével, mélyen benne voltam, nagyokat nyögött.
Éreztem az ikernővérem meleg punciját, élveztem a kéjt, amit nyújtott a nedves györök kelyhe.
Hallottam, hogy közeledik a csúcspont nála, de nálam is hasonló időzítéssel jött a dolog.
Nagyot kiáltottunk mindketten, amikor berobbant a kéj csúcspontja.
Éreztem a puncija erőteljes összehúzódásait, én pedig a méhéig felőttem az ondót, akkorát élveztem belé.
Hosszú másodpercekig tartott a közös gyönyör, görcsbe rántva a testünket.
Ivett rám borult, csókolt, ahol ért, majd rám feküdt és csak pihegett. Így voltunk egészen addig, míg ki nem csúszott belőle a farkam, de még akkor is, amikor saját magamra folytam vissza belőle.
Ő én voltam, én ő, ketten egyek. Gyógyszert szedett, nem kellet félni attól, hogy teherbe eshet.
Kimentünk szótlanul, közösen lezuhanyoztunk, mint anno 5 évevel ezelőtt.
Fürdés után ágyba bújtunk, átkaroltuk egymást és mély álomba zuhantunk mindketten.

Sem másnap, sem később nem tárgyaltuk túl a dolgot.
Természetes volt mindkettőnknek, hogy ott vagyunk egymásnak, amikor csak kell.
Ettől fogva mindkettőnknek lett partnere, de sosem hagytuk abba egymással sem.
Bár jó volt az állandósult partnereinkkel is a szex, de olyan harmóniában senkivel sem tudtunk lenni soha, mint egymással.
Meg is beszéltük, hogy megmaradunk egymásnak jó testvérként, odabújós barátként, amibe belefér egy csók is, ha szükséges, és még annál jóval több is.
Bár rendszert nem csináltunk belőle, de azért ha nagyon ziláltak voltunk már idegileg, érzelmileg, akkor egy-egy hatalmas szeretkezés rendbe tett mindkettőnket egy időre.
De milyen telhetetlen is az ember.
Az aktuális párom nem nagyon akart kötélnek állni a popószex kérdésben.
Sajnos a nővérkém se.
Soha.
Akármilyen harmónia is volt köztününk, ezt azért sosem akarta engedni - megjegyzem, teljesen érthetően. Ettől függetlenül vagy éppen ezért nagyon vágytam már, hogy valahogy alkalmat kerítsek rá.
Mivel ennyire tartózkodott tőle ő is, így egyre inkább vágyott lett a kérdés.
Már átolvastam az összes "szakirodalmat" a kérdésben. Legjobban a Lidocain-os módszer tetszett, de hiába próbálkoztam, a szeretkezéseink "koreográfiája" nem tette lehetővé, hogy bevessem a szerzett ismereteimet.
Míg egy napon...

Szülők éppen sehol sem voltak, Ivett pedig elég kapatosan, mondhatni tök részegen jött haza egy buliból.
Elment zuhanyozni, ami most jó sokáig tartott, tekintve, hogy alig tudott lábon maradni.
Ekkor ugrott be, hogy most talán lehetőség lenne arra, hogy hátulról is megkapjam.
Miután letusolt, könnyű hálóingében kilejtett a fürdőből, és már épp indulni akart a szobájába, amikor szóltam neki, hogy jöjjön be hozzám egy percre. Gyorsan rákérdeztem, hogy milyen volt a buli.
Lehuppant az ágyamra, kicsit kóvályogva elkezdett mesélni.
Szándékosan nem nyúltam hozzá, csak kérdezgettem hosszasan.
Addig-addig, hogy muszáj volt végignyúlnia az ágyamon, mert már nem bírta tovább ülve.
Most én ültem fel, gyorsan elővettem a tubus Lidocaint, továbbra is kérdezgettem, amire egyre nehezebben válaszolt már félálomban.
Közben simogattam a hátát, és egyre lejjebb került a kezem, a végén már a fenekét cirógattam.
Mivel érezte, hogy nem akarok semmi olyat, így nem hajtott el, hiszen ilyen állapotban biztosan nem akart volna szeretkezni, ilyen irányú közeledésemre lehet, hogy bement volna a saját szobájába aludni.
A cirógatás, kérdezgetés közben, amikor elbóbiskolt pár percre, szépen kentem a fenéklyuka köré először.
Majd finoman belehúztam egy gyors mozdulattal az ujjam hegyével egy kis adagot az ánuszgyűrűje közepébe, meg talán egy kicsit beljebb is, majd gyorsan átválottam cirógatásra, hagytam, hadd tegye a dolgát az érzéstelenítő. Pár perc múlva a következő bóbiskolásakor már mélyebben nyúltam a fenéklyukába, egy borsónyi krémmel. Ezt már észre sem vette, viszont én észrevettem, hogy sokkal ellazultabb volt a kis gyűrű, mint pár perccel ezelőtt. Megint hagytam, hogy dolgozzon az immár még beljebbre, még mélyebbre került érzéstelenítő kenőcs.
Ezután már zöld utam vol, mert nem érzett semmit, ami miatt gyanakodnia kellett volna, ha egyáltalán ébren volt olykor-olykor. Hason fekve szuszogott, szervezete igyekezett lebontani a sok alkoholt, miközben a feneke nyílásánál a Lidocain is tette a dolgát gőzerővel.
Most már konkrétan masszíroztama  fenéklyukát a középső ujjammal, időnként odakenve egy-egy adagot a krémből, amit finoman betuszkoltam a lyukába az ujjammal. Néhány perc után már könnyedén siklott tövig a középső ujjam az ánuszán keresztül jó mélyre, semmi ellenállást nem tudott már kifejteni az ellazult, elérzéstelenedett kis izomgyűrű.
Bedugtam a hüvelykujjamat is, de arra sem reagált, az is könnyedén csúszott már be a fenekébe. No hát a Lidocainos tubus se vastagabb az ujjamnál, fogtam, szépen odatettem a lyukához, betoltam félig, és nyomtam be egy adagot jó mélyre. Ez is olyan izgató látvány volt, ahogy tubussal a fenekében, mit sem sejtve az igazak álmát aludta.
Innen már könnyedén ment minden.
Úgy ellazult , hogy akár négy ujjam is befért egyszerre a pár perccel ezelőtt még minden támadást elhárítani képes izmos kis lyukon keresztül.
Szépen letörölgettem a fenekét, hogy ha véletlenül meg is ébredne, ne legyen gyanús neki semmi.
Felhúztam a gumit, hogy engem azért ne érzéstelenítsen el idő előtt a kenőcs, mögé térdeltem és álló farkamat odatettem az ánuszához egy pici krémet azért annak a hegyére is tettem, rá a gumira.
Benyomtam magam szépen lassan, tövig. Nem volt ellenállás, könnyedén siklottam belé, mint kés a vajba. Fel se ébredt. Annyira laza volt, és egyben annyira izgató, hogy nem tud semmiről sem.
Szépen kiélveztem, hogy a gumi miatt ráadásul érzéketlenebb is volt a farkam. Lassan, ritmusosan ki-be, ki-be, egészen addig, míg eljött a beteljesülés és teliraktam a kotont.
Néztem közben ahogy aludt alattam, és beleborzongtam. Ez már a hatalom érzése volt, hogy azt csináltam vele, amit én akartam, anélkül, hogy ártottam volna neki.
Kihúztam végül magam a fenekéből, gondosan letöröltem mindenhol, a kotont kidobtam, majd mellé feküdtem.
Sajnáltam, hogy ezt sűrűbben nem tudom megtenni vele, de azért hatalmas, csodálatos élmény volt ez is.
Reggel egymást átölelve ébredtünk. Kicsit pironkodott amiatt, hogy úgy kiütötte magát, de amúgy semmire nem emlékezett a simagatáson kívül. Abszolút nem sajgott a feneke, nem érzékelt semmit.
Király! :)

Azután kölcsön kenyér visszajár alapon, én is megkaptam a magamét. Persze nem az előbbi eset miatt, hanem ugratásból. Mert ugratni is imádtuk egymást. Néha volt köztük szexuális tartalmú is, de mind közül kiemelkedett, amikor a saját esküvőmön lepett meg a vacsora alatt.
Nem részletezném a körülményeket, mert nem az az érdekes, hanem amit Ivett tett akkor velem.
Épp a klasszikus húslevesezés közben voltunk, mindenki komótosan ette a finom, aranysárga tyúkhúslevest, amikor azt éreztem, hogy valaki az asztal alatt odanyúl a sliccemhez, szépen kibuggyantotta a farkam golyóstól mindenestől a kis nyíláson, majd a következő pillanatban már éreztem is, ahogy a meleg, nedves szájban van, az akkor még normál állapotban levő farkam. Majd' a torkomon akadt a leves, de sikerült nem megfulladni. Lassan körülnéztem, oda, ahol Ivettnek kellett volna ülnie, de a helye üres volt.
Pfff....
Nem tudom hogy a fenébe mászott be az asztal alá észrevétlenül, de sikerült neki. Elég széles asztalok voltak, jó nagy fehér abroszokkal leterítve. "T" alakban voltak összetolva, mi, újdonsült házasok ültünk a "T" tetejénél, így nem nagyon lehetett belátni az asztalunk alá. Szerintem ettől kapott ihletet kedves "gonosz" kis nővérkém.
Persze az asztal felett minden a normális kerékváságban ment, illett reagálni mások mondandójára, de ez így nagyon nehezen ment. Mármint nehéz volt természetes hangon megszólalni, miközben az ikertesóm a kezeivel a golyóimat masszírozta, lazítgatta, a szájával pedig az általa tökélyre fejlesztett szopást adta elő. Néha cuppant is egyet, na akkor alig győztem köhögni. Annyira izgató volt az egész helyzet. Igyekeztem csendben maradni, másokra hagyni a beszéldet, és élveztem az ápolást.
Jó erősen szorította az ajkait, nem fogazott. Minden húzása élmény volt. Ismerte már a reakciómiat, így pontosan tudta, hogy mikor fogok elsülni, így előtte még be is gyorsította a mozgást a fejével, hogy minél jobb legyen nekem. Mivel az esküvői előkészületek miatt meglehetősen régen tudtam szexelni a most már hivatalosan is feleségként mellettem ülő párommal, így eléggé teli voltam.
No, hát ettől a terhemtől szabadultam meg a következő pillanatokban.
Megszűnt a tér és az idő néhány pillanatra, amikor elkezdtem telinyomni Ivett meleg, nedves, farkamra szoruló száját az ondómmal. Becsületére legyen mondva, hogy nem hozott kellemetlen helyzetbe, hanem hősiesen lenyelte mindet, pedig nem volt szokása. Csak jött, jött belőlem megállíthatatlanul, ő pedig nyelte, nyeldekelte a forró ondót, majd a végén kiszívta az utolsó cseppig. Még arra is figyelt, hogy csak akkor kezdte el visszapakolni a szerszámomat, amikor az kellően összement, és akkor is lenyalta róla a maradékot, ami ilyenkor szokott még kibuggyanni az ember farkából.
Farok gatyába vissza, slicc halkan felhúz, épp hozták a másodikat, mindenki arra figyelt, így valahogy ismét észrevétlenül elő tudott kerülni a nővérkém.
Pajkosan kacsintott egyet és elmosolyodott:)
No megállj csak...
Visszakapod te ezt még kamatostól.
Úgy hozta az élet, hogy vissza is tudtam neki adni...

Egy évre rá bekötötték a fejét, megállapodott ő is, férjhez ment.
Rengeteget gondolkodtam, hogy miként adhatnám vissza a "kölcsönt".
Még most is lefeküdtünk néha egymással, de azért egyre ritkábbá váltak ezek az alkalmak. Szinte már tényleg csak arra korlátozódtak, amikor nagyon feszült időszakaink voltak.Volt, hogy csak egyikünknek, akkor a másik tett arról, hogy enyhítsen a stresszen egy jó szeretkezéssel, de volt, hogy pont mindkettőnk ilyen időszakot élt, és akkor igazán jól jöttek ezek a búfelejtő alkalmak. Olyankor félelmetesen nagyokat szeretkeztünk, volt, hogy órákig. Ivett egyébként is hangosan élvezte a szexet, de ilyenkor kifejezetten hangos volt, szinte kiabált. Engem ez sosem zavart, sőt, inkább nagyon is felizgatott.
Szóval "hagyományos" szex volt az életünkben, ezzel nem számolhattam, de az esküvője kifejezetten jó alkalomnak ígérkezett.
Szerettem a váratlan helyzeteket (ahogyan ő is), csak míg ő nem vetett be semmi külső dolgot ellenem, én azért szerettem ezt a részét is, lásd a lidocainos esetünk még évekkel korábban.
Nyár volt, tikkasztó hőség, Ivett rengeteget vizet ivott egyébként is, ami egy jó szokás, de most, ah lehet még többet. Annyira izzadtunk, hogy pisilni sem nagyon kellett jó sokáig.
Támadt egy gonosz gondolatom közben. Ott volt a nagyink is, aki vízhajtót szedett.
Kiloptam a táskájából egy szemet, széttördeltem, majd a sütizés alatt kicsinyenként beadagoltam Ivettnek, amikor játékosan adtam neki egy-egy falatot a villámmal.
Láttam az arcán egy idő után, hogy kezd komorodni, biztos voltam benne, hogy nagyon kell már pisilnie.
Szólt is, hogy nagyon ki kéne neki mennie, de azért mindig sikerült úgy alakítanom a helyzetet, koccintásra invitálva egyik-másik rokont, hogy még egy bő fél óra eltelt azután, miitán jelezte, hogy irtózatosan kell már neki pisilnie. Mivel a férje el volt foglalva a többi vendéggel, így nekem szólt minduntalan, hogy most már igazán menjünk, mert itt fogja összepisilni magát, mert már szúrt a hólyagja.
Gavallérosan segítettem neki utat törni kifelé, de a WC az épületrész egy másik végében volt.
Maga a lakodalom egy régi vágású paraszházból létrehozott fogadóban volt, aminek az egyik sarkában jó nagy szénaboglyák voltak, már csak a hangulat kedvéért is. Persze azt éjjelre nem világították ki, így jó sötétben voltak maguk a halmok is, hát még a mögötte levő széles mező.
Mivel gyerekek nem igen voltak, a felnőttek pedig inkább bent beszélgett, no meg a kijelölt helyen dohányoztak, így az udvaron egy árva lélek sem volt.
Javasoltam is gyorsan, hogy ne a WC-ben kínlódjon a bugyi lehúzással, stb, hanem guggoljon a boglyák mögé.
Mivel irtózatosan kellett már pisilnie, mindenben benne volt, amit mondtam.
Persze még így is segítség kellett neki, mert jó nagy abroncsos ruhája volt.
-Húzd le, húzd le gyorsan a bugyimat, mert másodperceken belül összepisilem magam!-sivította folytott hangon.
Én persze direkt jó lassan tökölve húztam le a bugyit róla, hirtelen meg is löktem, hogy essen hanyatt a szalmába.
-Ne mááár- méltatlankodott miközben hanyatt dőlt úgy, hogy a szoknyája már nem volt a feneke alatt.
Gyorsan lerántottam róla a bugyit.
-Engedd el így nyugodtan, nem lesz olyan semmi. - mondtam.
-Eszem ágában sincs érteeeed.....? -kezdett bele a méltatlankodásba, amikor finoman megnyomtam alul a hasát.
Ennyi volt, nem bírta tovább...
Felnyögött és elkezdett pisilni, de olyan ívben, hogy valóban nem kellett félnie attól, hogy bármi is pisis lesz, mert vagy egy méterre ellőtt a bőséges vízsugárral.
-Jaaaaj, meghalok...-suttogta, miközben csak pisilt, pisilt bele a nagy feketeségbe.
Nem tudom ki, hogy van vele, de akinek igazán kellett már életében úgy pisilni, akár pasiként is, hogy szinte már becsurrant, az igazi kielégülésnek érzi, még néha könnybe is lábad az ember szeme tőle.
Hát valahogy így volt vele Ivett is.
Csak jött, csak jött belőle az átlátszó vízsugár.
-Te szemét, ezt direkt csináltad, igaz?- vont kérdőre, de nem volt harag a hangjában.
-Nem akar elállni....jaj de jól esik. - suttogta, és már szórakozott is a helyzettel, mert széttette a két lábát, és úgy nyomta ki a messzibe a vízsugarat.
-Huh, ez nagyon kellett már. - mondta.
Ahogy alábbhagyni látszott a sugár ereje, gyorsan terítettem alá egy könnyű kis fóliát, amit direkt magammal vittem, mert nem akartam, hogy a végén már csak kis ívben folyó pisi alá csorogjon és a porral keveredve összesározza a szép fehér ruháját.
Viszont, amikor már látszott a dolog vége, és Ivett megkönnyebbült, mély sóhajai is felszakadtak, odanyúltam, megfogtam a punciját és élveztem, ahogy az ujjaim között folyik a pisi.
Ivett meglepődött ugyan, és mondott is néhány keresetlen szót, de ahogy a pisilés szinte fizikai kielégüléssel járt neki, így ahogy a pisis kezemmel elkezdtem markolászni, gyömöszkölni a punciját, szó szerint pillanatok alatt átváltott nála szexuális élvezetbe. Jól hallhatóan nyögött egyet, de olyat, ami elárulta, ez most neki nagyon jól esik. Ismertem ezt a hangot, tucatnyi alkalommal hallottam már.
Ahogy abbamaradt a pisilés -azért kinyomkodta amennyit csak tudott-rábuktam a pisis puncijára, és az egészet beszívtam. Meleg, duzzadt, vérbő volt Ivett puncija.
Nem tiltakozott, tudta mire megy ki a játék.
Könyökén támaszkodva hanyatt, a fejét hátra engedve élvezte, ahogy csendben, de annál nagyobb buzgalommal nyaltam-faltam, csócsáltam a vastag ajkait. Belenyaltam középen is, a csiklóját is megdolgoztam a nyelvemmel és a számmal, meg amennyire tudtam, jó mélyen benyaltam neki.
Én is isemertem az ő reakcióit, tudtam, hogy közel van neki a beteljesülés.
Amikor elkezdett remegni a csípője, feltérdeltem, oldalt húzódtam, mert mostanában új dolgot produált az én kis nővérkém.
Látszatra ismét elkezdett pisilni, de ez most nem az volt, hanem női magömlés. Akkorát és olyan bőségeset spriccelt, amilyet még nem láttam tőle. Zihált, fújtatott, próbált csendben elélevezni, de nehezen ment neki. Szerencsére senki sem volt a közelben.
Én közben lehúztam a sliccem, nem gomboltam ki a nadrágom, csak előhúztam a farmak és tövig nyomtam a forró, duplán nedves punciba.
Ezt már nem bírta hang nélkül. Magára húzott és halkan ugyan, de belejajgatott, nyögött a fülembe.
Én csak nyomtam, nyomtam, húztam-toltam, sikáltam, jól megdolgoztam a kielégült puncit, miközben kevésen múlott, hogy teleélveztem a lucskos punciját.
De időben észbekaptam, és kihúztam, nehogy még hosszú perceket azzal kelljen tölteni, hogy kifolyik belőle az ondóm, meg egyébként is, nem lett volna neki komfortos úgy egész éjszaka.
Kihúztam hát a farkam a puncijából az utolsó pillanatban, és ráélveztem a hasára meg a bikini vonala alá.
Ivett egy időben borotválta magát, de most épp olyan korszaka volt, hogy egy kis helyen meghagyta a szőrt a puncija felett. Na én jól összeondóztam ezt a részt rajta.
Dörzsölgettem, kentem, rajta a farkam jó érzéssel.
Amikor kiürültem, gyorsan pézsét vettem elő, letöröltem mindent a hasáról, szárazra dörzsöltem a kis szőrős részt is, és gyorsan felöltöztünk. Ő bugyit húzott, én meg visszararktam a farkam a nadrágomba.
Huh, de jól esett. Láttam, rajta, hogy ő is élvezte ezt a váratlan szexet. Visszamentünk, mint ha mi sem történt volna. Maga a lagzi jól sikerült, mindenki elégedett volt.
Hát még én:)

Azóta, tényleg ritkán gerjedünk egymásra.
Gyerekeink lettek, másfelé sodort az élet bennünket, de azért ha együtt a nagy család, néha eltűnünk egy-egy bő negyedórára. Senki nem gondol rosszra, mi pedig felelevenítjük a régi ösztönöket, öleléseket, cirógatásokat, mozdulatokat az én kis ikertesómmal, Ivettel....





2013. december 3., kedd

Ó, az a csodálatos feromon! - 1. rész

Két film, illetve annak bizonyos részei, melyek kapcsolódnak a szexualitáshoz, mély nyomot hagyott bennem korábban.
Az egyik, egy régi X-akták epizód a Nemetváltók, a másik pedig egy Grimm rész a Végzetes vonzerő, amiben egy Kéjencbak nevű lény szerepelt.
Mindkét filmben a feromonoké volt a főszerep.
Persze ezt a szert kutatják már régóta az emberek, a nagy illatszer gyártók is, de azért ember-ember közötti olyan mérvű hatással, mint amit a filmekben ábrázoltak, nem képesek kifejleszteni.
Ki ne szeretné, ha létezne olyan anyag, amivel pillanatokat alatt tüzelő macskává, epekedő nősténnyé lehetne változtatni bármelyik nőt?
Én is szerettem volna, de ilyen csak a mesében és a fenti történetekben van.
Ha már a meséknél tartunk: jó tett helyébe jót várj.
Ez is gyakran hallható a mesekönyvek lapjairól.
Viszont nálam ez valósággá vált.

Lakott nagyanyámék falujában egy nagyon idős nénike, Kati néni.
Nem szerették a falubeliek, pedig nem ártott senkinek.
Már.
Mert azért régebben sok szívfájdalmat okozott a helyieknek és a környékbelieknek egyaránt.
A volt férjével együtt, aki azóta már alulról szagolja az ibolyát.
Állítólag nagyon sok házasságot és induló románcot törtek derékba ők ketten.
Azt mondják, nem lehetett ellenállni nekik.
Hát nem tudom...
Én láttam mindkettőjükről fiatalkori képeket, de nemhogy különösen szépek nem voltak, nyugodtan kijelenthetem, hogy kifejezetten csúnyácska volt mindkettő.
Mostanra a nénike pedig egy igazi szikkadt banya kinézetű öregasszony lett.
Mivel nagyanyáméknak sokat segítettem akkoriban, sokat jártam le hozzájuk falura, így néha elsétáltam a néne háza előtt is.
Láttam, ahogy cipekszik, ahogy próbált gondoskodni magáról.
Gyerekei nem voltak, az ereje fogyóban volt. Megsajnáltam szegényt.
Egyszer-kétszer segítettem neki, egész jó humora volt, s bár testileg leáldozott már neki, szellemileg azért egész friss maradt.
Azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban járok hozzá, és tényleg segítettem, amiben csak tudtam.
Nagyanyámék is, meg a falubeliek is kezdtek összesúgni a hátam mögött, felemlegetve a régi történetek újjászületését az esetemben.
Pedig tényleg semmi nem volt, amivel hatott volna rám, kivéve az éles esze, a humora, meg a történetei, amik egy idő után kifejezetten egy irányba terelődtek, mégpedig a szex felé.
Kicsit furcsálltam is, hiszen bármi eszembe jutott volna róla, csak a szex nem, de úgy tudta forgatni a beszédét, hogy a végén mindig élvezettel hallgattam a régi sztorikat tőle.
Végül egyik alkalommal rátért a lényegre, amiért is annyira utálták őket a környékbeliek.
Volt egy-egy kis fiolájuk a férjével, "ma feromonnak nevezik, ha jól tudom"-mondta egyszer.
-Ha ebből csak egy ici-pici cseppet teszel az ujjad hegyére, és szétmorzsolod a tenyeredben, majd végigsimítod vele egy nő (vagy ha éppen nő vagy, akkor egy férfi) arcát, képtelen lesz neked ellenállni. Úgy fogja érezni, hogy muszáj veled szeretkeznie, és addig nem tudod lerázni, amíg ki nem elégíted a felgerjedt vágyakozását - mondta.
Eszembe jutott Markos György ide vágó poénja: hány éves vagy herceg?
:)
Észrevette a mosolyt a szám sarkában, és megszólalt:
-Nem akartam használni rajtad, mert kedvellek, mint embert, és hálás vagyok a sok segítségért, de legfőképp a sok beszélgetésért, és azért, hogy emberszámba veszel, foglalkozol velem, hogy nem törődsz azzal, mit susmorognak a falubeliek.
Azért is nem akarom bemutatni, hogy mire képes egy cseppje is, mert akin egyszer használták, utána heti gyakorisággal álmodik gyönyörűt, olyat, hogy kielégül közben.
Ami egyrészről jó, ha olyan a szexuális élete, hogy keveset kap, és egyben jóravalóvá is teszi az illetőt, hiszen gyakran kielégül álmában, mégpedig teljesen valósághűen álmodva a történeteket, így nem vágyik ferde utakra.
De pont ezért nem akarom, hogy te is megéld, milyen elcsábítottnak lenni, mert kiölné a vágyadat, hogy kipróbáld, hiszen álmodban úgy is megkapnál mindent.
Egyébként az együttlét végi  kielégülés törli is egyúttal az illető emlékeit.
Teljes filmszakadás lesz és egyfajta révületbe fog esni.
Olyankor azt teszi engedelmesen, amit mondasz neki, bár elég passzív állapotban..
Úgy tudod kihozni ebből az állapotból, hogy egy picit kensz a nyelved alá is a fiolából és jól erősen megcsókolod.
Pár másodperc múlva olyan lesz, mint ha csak hipnózisból ébredt volna.
Ezért is jól kell megválogtani a helyzeteket, ahol használni akarod, hogy ne legyen nehéz megmagyarázni a kiesett időt.

-Odaadom neked a volt férjem részét és az enyémet is, használd körültekintően és mértékkel, az enyémet pedig add annak a nőnek, akit méltónak találsz rá. Mi is egy öreg pártól kaptuk anno, ők pedig hasonló módon tettek rá szert sok-sok évtizeddel ezelőtt, de valószínű, hogy századok óta jár már kézről kézre a két kis fiola. Gondoldhatod milyen kevés elég, ha eddig kitartott.
Ha egyszer is kipróbálod, örökre megváltozik az életed....
Dönts okosan.
Megköszöntem, eltettem, de sokáig nem mertem kipróbálni.
Pár hónapon belül az ő ideje is eljött, és Kati néni örökre elaludt.
Én rendeztem a temetését, mert senkije sem volt, aki ezt megtette volna.

Azután egy szép napon megérett bennem az elhatározás, hogy kipróbálom a nekem adott üvegcsében levő szer erejét, lesz, ami lesz.
Mi történhet? Ha nem működik beégek egy nőnél, ha pedig mégis működik az egy főnyeremény lesz.
Azért ott visszhangzottak a szavai az elmémben: "használd körültekintően és mértékkel".
Oké.
Mi is volt?
Tehát olyan alkalom és olyan hely kell, ahol zavartalanul lehet szeretkezni, és a végén ügyesen rendezni a körülményeket.
Jó, de ezek csak technikai dolgok. Ott van még a lelkiismeret is. Azzal mit kezdjek? Hiszen mindent egybevetve ez egy nemi erőszak, még ha nem is tűnik annak, illetve jogilag sem lehet ráhúzni, hiszen nem lehet bizonyítani a szándékosságot, de attól még erőszak.
Itt majdnem elbukott a dolog, de segített tovább lépni, amit arról mondott, hogy az, akin használják, tulajdonképp egy "főnyeremény" lesz, mert nem akarja majd megcsalni a párját.
Oké, kicsit sántít az érvelés, de nekem elég volt a lelkiismeretem megnyugtatására, tehát ez is kipipálva.
De ki legyen az első kiválasztott?
Pörögtek a lehetséges arcok előttem, de nem tudtam felelősséggel választani.
Azután az élet hozta úgy, hogy sikerült kipróbálnom...

Túlórázni kellett az egyik kolléganővel Mirtillel, aki gyönyörű, fiatal, magas, hosszú hajú, hosszú combú, nagy mellű, feszes fenekű bombázó volt. A közelébe sem érhettem, mint pasi, de nem is gondoltam rá soha, hogy próbálkozzak nála.
Nem azért, mert nem lett volna ingerem rá fizikailag, hanem a természete volt olyan, hogy nem csak én gondoltam rá utálkozva, hanem a legtöbb kolléga is.
Tipikus "hülye picsa" volt, aki fiatal kora ellenére nagyon magasan hordta az orrát.
Külső adottságait nézve erre minden alapja meg is lett volna, de amúgy nem volt egy nagy tálentum.
Nagyjából mindenki utálta, pedig lehetett volna másként is, ha egy kicsit is jobb természetű.
Fiatal férjét is állandóan alázta, akár telefonon beszélt vele, akár, ha bejött a munkahelyre valamiért szegény pára a feleségéhez.
A túlórás munka elég lélek ölő volt, de muszáj volt végezni vele másnapra.
Sokat nem szóltunk egymáshoz, tettük a dolgunkat.
Már mindenki hazament, még a takarítók is.
A szokásos túlórás pizzán is túl voltunk. Nagyon unhatta már a dolgot, mert elkezdett kellemetlenkedni, elővette a jól ismert utálatos stílusát.
Én nem szoktam beszólni napközben sem neki az ilyenekért, most sem tettem, de azért egy idő után  felment a pumpa.
Már majdnem végeztünk a munkával, amikor olyat szólt, hogy muszáj volt kimennem a mosdóba, mert valami nagyon csúnyát mondtam volna neki válaszként.
Ekkor érett meg bennem az elhatározás, hogy kipróbálom a kis fiola tartalmát.
Ott hordtam magamnál, most is a fogason levő kabátomban volt, de eddig még nem használtam soha.
Tettem egy picit az ujjamra, szétdörzsöltem a tenyeremben, ahogyan Kati néni mutatta és beviharzottam az irodába.
Megilletődött, láttam a szemén.
Az utolsó pillanatban visszafogtam a lendületet és végigsimítottam az arcán.
Nagyon érdekes volt végignéni az arcjátékát, ahogyan az érzelmei változtak.
Az ijedtségből harag lett, hogy megsimogattam (hát mit képzelek én - gondolhatta), majd egy egészen érdekes, szinte leírhatatlan arckifejezésre váltott.
Érdeklődő, kedves, bájos mosolygós - talán így lehetne visszaadni.
Ha igaz a szer hatása, akkor elvileg látványos reakciók voltak várhatók, így fogtam magam, és mint ha mi sem történt volna, leültem az iroda másik sarkában a helyemre.
Mirtill mélyet sóhajtott, és megköszörülte a torkát. Szemem sarkából láttam, hogy tétován felállt és elindult felém. Nem mertem odanézni, de azután csak felé fordítottam a fejem.
Rám mosolygott, az arca kipirult, megnedvesítette az ajkait és leült velem szemben.

-Te nem fáradtál el? -kérdezte.
-De, igen -volt a felelet, és próbáltam teljes közönyt tettetni, pedig akkor már a szívem ott dobogott a torkomban, mert hatni látszott a szer.
Átnyúlt az asztalon, a kezét az enyémre tette.
-Nagyon elgémberedett a hátam, átmasszíroznád kicsit, ha szépen megkérlek? - mondta.
Nofene, gondoltam, a válaszom pedig igen volt, de annyira utálatosan közönyösen, hogy magam is meglepődtem magamon, hogy ennyire vissza tudom fogni a hangom remegését.
Bár egyérteműnek látszottak a jelek, de akár szivatás is lehet a vége, nem akartam, hogy átverjen, ha nem működik eseteleg a szer.
Mögé léptem, finoman elkzedtem masszírozni a vállait.
Már az érintésemtől is mélyet sóhajtott.
Bár a vállát masszíroztam, de a vörös blúzát majdnem átdöfték a megkeményedett mellbimói.
Kicsit lejjebb kellett hajolnom, hogy a hátát is elérjem, így a fejem a nyakával került egy vonalba.
Direkt a nyakába fújtam az orromból a meleg levegőt, meg a jobb füle mögé.
Felnyögött, és elhaló hangon közölte, hogy milyen jól masszírozok, majd hirtelen felemelte a fenekét a székről, lehúzta a fekete harisnyáját, egy mozdulattal rúgva le a tűsarkúit is, és a táskájából előszedett egy tudus lábkrémet.
Megkért, hogy a talpát is masszírozzam meg.
Igazából nem akartam húzni a dolgot, mert most már nagyon kíváncsi voltam, így odaültem elé, és kezembe vettem a bal lábát, majd elkezdtem jól átdörzsölni a tőle kapott krémmel.
A szemeim óhatatlanul követték a nyúlánk combjai ívét, egészen be a miniszoknyája alá, odáig, ahol a bugyija is kilátszott volna így alulról, de nem volt minek látszania, mert nem volt rajta bugyi!
Oldalt néztem az elhajított fekete harisnyára, amiben most megláttam a vörös szélű fekete bugyiját is.
Azt is lerántotta az előbb.
Oké, ennél több jelzés nem kell.
Ha ezt engedi látni, már akkor is megérte az egész, ha utána jól tökönrúg.
Borotvált puncija volt, semmi fazon vagy ilyesmi.
Egy életem, egy halálom, ha már az egész ilyen meseszerű, feltérdeltem, és kigomboltam a blúzát.
Szinte beletolta a kezeimbe a melleit.
Hatalmas szoláriumbarna mellei voltak.
Gyorsan kiszabadítottam őket a kosarak fogságából, és inkább én tartottam, méregettem őket.
Volt súlyuk rendesen. És nem szilikon, hanem igazi, huh.
Nem bírtam tovább, rávetettem magam először a balra, majd a jobrra is. Finoman nyalogattam, szívogattam őket. Egy kicsit lejjebb is csúszott a székben, hogy neki is kényelmesebb legyen és én is jobban elérjem térdelve, hiszen ő eleve magas volt.
Alábuktam a nedves, vérbő punchihoz, semmi vetkőzés, csak felhúztam a minit és belenyaltam.
Akkorát nyögött, hogy szinte összerezzentem, de utána eszembe jutott, hogy rajtunk kívül már nincs bent senki az épületben.
Tipikus savanykás íze volt, hiszen nem volt alkalom lemosdani, de azért a bőséges nedvek higítottak rajta.
Engem mondjuk az sem zavart volna, ha nem ennyire nedves, mert a maga természetes módján is ugyanolyan jó a punci íze, csak másként, mint például zuhanyozás után.
Már épp fel akartam állni, hogy kibújok a nadrágomból és betolom neki az ágaskodó farkamat, amikor hirtelen felkiáltott és elévezett a nyalástól.
Valami hirtelen arcon spriccelt. Női magömlése volt.
Másodpercekig rángatta az erős orgazmusa, majd csend lett.
Hoppá! Dupla meglepetés.
Az egyik a spricc, a másik, hogy elélvezett.
Nem erre számítottam.
Igazából fogalmam sem volt mire számítottam, hiszen egyik ámulatból a másikba estem az est során. Láttam, hogy működik a dolog, hogy tényleg nagyon kemény az anyag, de most láttam azt is, hogy valóban úgy van, ahogy Kati néni mondta.
Orgazmus után jött a révület.
Patakzó puncival, de olyan tekintettel ült ott, mint akit megbabonáztak, vagy hipnotizáltak.
Na jó, de én is majdnem eldurrantam.
Terveztem, hogy majd rákérdezek hogyan védekeznek a férjével, de erre most már nem volt mód.
Mirtillt teherbe ejteni pedig nem volt szándékomban.
Mit volt mit tenni, gyorsan felállítottam és odavezettem az asztalhoz.
Jött engedelmesen, mint a robot.
Odaállítottam az asztal mellé, a könyökeire támasztottam, hogy a mellei szabadon himbálózhassanak, majd betoltam a még csucsogó, forró punciba a farkam.
Mmmm, de jó érzés volt.
Természetesen próbáltam rögzíteni mindent a mobilommal, de alig tudtam a felvételre koncentrálni, mert annyira vitt mindent a látvány, az érzés, és az érzelem hármasa.
Érzelem, igen, mégpedig a hatalom érzete, hogy azt teszek vele, amit csak akarok. Persze rosszindulat nem volt bennem, csak maga az érzés, hogy én irányítok és nem tud ellenállni.
Belátom elég beteges, perverz érzés, de akkor és ott a látvánnyal és a gyönyörrel karöltve, amit a szűk puncija gerjesztett, hát elkapott az uralkodási vágy.
Toltam-húztam ki-be a farkamat a lucskos punciba. Hatalmas élmény volt a lökésekre válaszul harangokként ringó mellek látványa a gyönyörrel egybekötve, amit a szűk és kellemesen meleg punci okozott.
Már azon voltam, hogy nem érdekel, beleélvezek, mert nem bírom tovább, de akkor észhez tértem, és gyoran kihúztam belőle a farkam.
Majd szét durrantam, muszáj volt valahogy megszabadulni a felgyűlt gerjedelemtől.
Fogtam a lábkrémet, amit adott, kentem belőle a fenekére egy borsónyit, elmasszíroztam, és odatettem a farkam.
Szépen lassan tövig nyomtam magam belé, ittam a látványt, ahogyan a formás, izmos félgömbök között eltűnik a szerszámom, majd lassan kihúztam a makkomig, és vissza.
Ez volt az igazán szűk lyuk!
Nem is bírtam túl sokáig, fél perc után teleélveztem Mirtill fenekét.
Az utolsó cseppig belé ürítettem a magomat, közben vadul markolásztam hátulról a hatalmas melleit.
A végén finoman ráborultam a hátára és megpusziltam a nyakát.
Kihúztam a farkam a fenekéből, a kis ánuszgyűrű szorosan összezárt, ahogy a farkam kicsusszant, és gondosan magában tartott mindent.

Papírzsepivel finoman áttöröltem mindenhol, szépen felöltöztettem, mint egy próbababát, miközbn azért végig puszilgattam és tapiztam ahol csak értem.
Majd reggel hamarabb bejövök és azt a negyedórányi munkát, ami még hátra volt, befejezem.
A faliórát vagy két órával visszacsavartam és kimozdítottam az elemet.
Leültem vele szemben az asztalhoz, ahogyan az egész történet indult, majd tettem egy cseppet a fiolából a nyelvem alá, és jó erősen szájoncsókoltam.
Pár másodperc múlva összerezent és zavartan nézett körbe.
-Na, menjünk?-kérdeztem. Én befejezem reggel, ami még hátra van.
-Rendben, köszönöm. - válaszolta, de a hangja megváltozott. Nem volt meg benne a szokásos utálatos felhang.
Nofene, még egy tapasztalat. Érdekes.
-De jó, időben hazaérünk, még csak 10 óra van. - mondta, miközben rápillantott a faliórára.
Értetlenséget színlelve ránéztem én is az órára, majd a sajátomra és közöltem hogy valószínű megállhatott az irdai óra, mert már majdnem éjfél van.
Sajnálkozott egy sort, de amikor felajánlottam, hogy nem kell taxizni, mert elviszem, hálásan elfogadta.
Ez is új volt, mert máskor inkább taxival ment, csak hogy ne kelljen megköszönnie semmit.
A férje még ébren várta. Volt is egy kis lelkiismeretfudalásom, de az a következő hetekben teljesen elpárolgott.
Ugyanis Mirtill megváltozott.
Elmesélte néhány kolléganőjének, akik persze gyorsan tovább is adták a pletykát, hogy otthon minden más lett.
Nem kevesli már a szexet a férjével, nem panaszkodik a minőségre sem, egyébként is sokszor álmodik szépeket. (Most már értettem, hogy miért ment el olyan váratlanul gyorsan. Szegény tényleg kielégületlen lehetett.)
Amikor telefonon beszél a férjével, valóban nagyon kedves, meleg hangvételt üt meg vele, rá sem lehet ismerni. A korábbi gőgös, hülye picsa már a múlté.
Ha bejön a férje, mosoly van és kedvesség.
Persze sokan bepróbálkoztak nála, miután ilyen aranyos lett, de egyszerűen senki sem tudja levenni a lábáról.
A nevével összhangban Mirtill a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképévé vált..
Idővel népes családjuk lett, és tényleg boldogságban éltek.
De ezt már csak hallomásból tudom, mert az én utam másfelé vitt.
Az első próbát követve még sokszor használtam a fiolát.
És ahogy Kati néni előre megjósolta, örökre megváltoztatta az életemet...




2013. november 30., szombat

Kukkolós képek No.3

Ezeket a kütyüket (meg még ilyeneket is)
 pl. üres tusfürdős dobozba rejtve a többi között észrevétlenül el lehet helyezni.
Utána pedig élvezni a végeredményt.
Lehet saját fürdőszobában, ha vendégek jönnek,
vagy épp ha mi megyünk valahova vendégként.









2013. november 25., hétfő

A férfiakat nem lehet megerőszakolni?

Tündével nagyon jó volt a szex, de nagyon vonzó volt emberileg is.
Anesztes nővér volt az egyik nagy, helyi klinikán.
Nagyon jó alakja volt, mert sokat edezett, még Aikidozott is.
Fülig szerelmes volt belém, rajongásig.
Sokáig csaltam vele a feleségem, de elválni miatta nem akartam, és feleségül sem akartam őt venni.
Ezt soha nem tudta feldolgozni, pedig számtalanszor elmondtam neki, amikor azzal nyúzott, hogy gyereket akar tőlem.
Addig-addig, hogy emiatt azután fokozatosan eltávolodtunk egymástól, végül pedig kiadtam az útját.
Sokáig keresett még személyesen, telefonon, emailben, közösségi hálón, hogy csináljuk vissza, inkább nem akar gyereket, csak legyen úgy közöttünk minden, mint régen.
De akkorra már teljesen elhidegültem tőle a folyamatos hisztik miatt.
Számtalanszor közöltem vele, hogy vége.
Lassan abbamaradtak a hívásai és a megkeresései.
Bevallom, a végén azért hiányzott egy kicsit, mert a szexhez nagyon értett.
Olyannyira, hogy a végén már álmodtam is vele.
De talán a tudat, hogy nem is akarom őt igazából, rányomta a bélyegét még az álmomra is.

Azt álmodtam, hogy egyik este, amikor a feleségem vidéken volt, csöngettek.
Nem voltam jó passzban, mert aznap tévesen riasztott a bekamerázott lakás riasztórendszere, és egy fontos munkát kellett félbehagynom, hogy hazarohanjak ellenőrizni.
Nem vártam estére senkit, fogalmam sem volt, ki lehet az.
Ajtót nyitottam, Tünde volt.
Ott állt az ajtóban, majd hirtelen két lépéssel beslisszant mellettem, mögöttem termett, lerántott hátulról, a többire pedig nem emlékszem. Fura volt álomban elájulni....
De nem ébredtem fel, folytatódott az álmom.
Az ágyunkon feküdtem, anyaszült mezítelen, és nem bírtam mozdulni.
Át is futott az agyamon, hogy ez tuti álom lehet, mert ott szokott ilyen ólomláb, ólomtest érzés lenni néha.
Pedig mozdulni akartam, mert ahogy a fejemet nagy nehezen megemeltem pár centire, láttam, hogy Tünde ott térdelt mellettem az ágyon, és masszírozta a szerszámomat, majd be is vette a szájába.
A tehetetlen szürke ködön át is újra feltolult az indulatom, hiszen már az ajtóban meg akartam neki mondani, hogy értsen a szóból, ne zaklasson, húzzon el az életemből, úgy sem csinálok neki gyereket, nem fogok miatta elválni. De szólni nem bírtam.
Nem a gyönyör miatt, mert azt hirtelen nem is éreztem, csak a mérhetetlen fáradtságot és álmosságot.
Egy szót sem tudtam kinyögni.
Visszahanyatlottam és a ködön keresztül kezdett eljutni hozzám, ahogyan masszírozta a golyóimat, ahogyan szívta a farkamat. A folyamatos profi masszázs és a szopás megtette a hatását.
Bárn nem akartam, mégis lassan elsodródtam a gyönyör hullámain.
Annyira jólesett.
Jött az ismerős érzés, kezdett feltolulni az ágyékomból, de Tünde jól ismerte a testem reakcióit, így amikor látta, hogy közel a vég, szorított egyet rajtam ott alul, amitől hirtelen jelentősen alábbhagyott a gerjedelem.
Ezután újra elkezdte a finom, de határozott masszázst és a szopást, csak úgy cuppogott.
Nagyon jó volt.
Már megint majdnem megvolt, amikor megint megszorított ott lent.
Ez többször eljátszotta még velem, hogy majdnem megvolt, de mindig abbahagyta.
Már szét akartam robbanni ott alul, annyi ondó várt már kitörésre.
Olyan volt, mint amikor álmában kell pisilnie az embernek, de nem tud, mert mindig megzavarja valaki.
Vagy, amikor egy jót szeretkeznél, de sosem lehet beteljesülni, mert mindig jön valaki.
Ilyen érzés volt ez is.
Nagyon el akartam már sülni, de nem, nem, és nem.

Egyszer csak ránézett az órájára, hirtelen fölém guggolt, és felnyársalta magát a farkammal.
Arra nem volt érkezésem, hogy az ő gyönyörével foglalkozzak, konkrétan egyáltalán nem is érdekelt, mert alig voltam magamnál, és végre érezhettem, hogy mindjárt beleélvezek Tündébe, de akkorát, amekkorát talán még életemben nem.
S bár szinte alig bírtam mozdulni, amikor kitört belőlem odalent a Vezúv, hangosan felnyögtem és felemeltem a fejem, mert szinte görcsbe rándult a testem, annyira jó volt.
Abban a pillanatban Tünde az ösztönösen megemelt vállam alá nyúlt, és hirtelen megfordított, úgy, hogy ő került alulra.
A fejem a nyakánál volt, oda fújtam a forró levegőt, szinte ziháltam.
Csak feküdtem rajta, mint egy zsák krumpli, de arra még volt erőm, hogy az ösztönös párzó mozdulatokkal mozogva nyomjam tele a pináját a forró ondóval, amit úgy éreztem, hogy soah nem fog belőlem kiürülni, annyira sokáig tartott. Vagy 20 másodpercig folyamatosan pumpáltam belé a spermát.
Ő közben széttárta a lábait és egy kicsit megemelte a csípőjét, maga alá tolva a kispárnámat.
Így az összes sperma hátrafolyt a méhéig.

Amikor az utolsó rándulásom is véget ért konkrétan azonnal elaludtam - álmomban.
Reggel az oldalamon fekve ébredtem, kisgatyában, ahogy szoktam.
A nyakam annyira el volt gémberedve, úgy elfeküdtem, hogy napokig sajgott.
Először nem is emlékeztem az álmomra, de azért lassan kezdett derengeni, kiváltképp mert jólesően üresnek tűntem ott lent.
De az álom emlékéhez képset, hogy mekkorát is élveztem, gyakorlatilag száraz volt minden, sehol egy folt, semmi.
Betudtam álomnak, bár ilyen intenzíven azelőtt sosem álmodtam
Hosszú-hosszú ideig azután eszembe se jutott.
Bő fél év múlva, Tünde feltett magáról egy képet Facebookra.
Mindenki agyonlájkolta, dícsérte, hogy milyen csinos kismama.
Nem is tudtam, hogy lett valakije, az viszont biztos, hogy hónapok óta abba maradt a zaklatásom általa.
Kérdezték is többen tőle, hogy ki a szerencsés apa, mert sokan, hozzám hasonlóan, nem tudták, hogy van párja.
"Egy álompasi."
Ennyit írt pusztán válaszként a sok "köszönöm" mellett.

Mivel én a bekamerázott albérletben szoktam szeretkezni azokkal a nőkkel, akiket sikerül befűzni, így az otthoni rendszert csak ritkán használom.
Igaz, hogy otthon is tele van minden rejtett kamerával, de az jórészt a betörők ellen.
Legutóbb a szomorú postás kisasszonyt sikerült megvígasztalnom, ezért vissza is néztem a felvételt, de közben belémhasított a felismerés, hogy miért is nem keres oly régóta az immáron egy gyönyörű kislánynak életet adó Tünde.
A napra ugyan nem emlékeztem pontosan, de az archívumból visszakerestem az ominózus napot, mert azt az incidens miatt, még ha téves is volt, elmentette a rendszer.
Amit láttam, attól le kellett üljek, mert a térdeim nem igazán tartottak.

Az álmomat láttam a valóságban.
Ajtót nyitok, Tünde mögém ugrik, lehúz, és amolyan Dexteres megoldással nyakon szúrt egy fecskendővel, én meg úgy maradtam mint egy zsák.
Biztos valami ló adag nyugtató volt vagy nem tudom mi, ő mint anesztes, biztosan tudta és kiszámolta, hogy mit és mennyit döf belém.
Láttam, ahogy bevonszol a hálóba, levetkőztet és várt.
Gondolom, hogy ürüljön belőlem a szer, amennyire csak lehet.
Azután elkezdődött az álom legszebb része, ahogy masszírozta a golyóimat és ahogy fölém hajolva szopott.
Én jól láthatóan alig tudtam reagálni.
Most minden egyes pillanata felidéződött az "álmomnak". Ilyen részletesen soha nem szoktam emlékezni az álmaira. Persze ez sem az volt ezek szerint.
Láttam, ahogy felpattan rám, és párszor hátrahúzza a csípőjét, hogy utat adjon a gerjedelmem kitörésének, majd amikor elkezdtem élvezni, megfordított és magára húzott.
Én mint egy engedelmes csődör nyomtam teli a pináját ondóval. Tényleg jó 20 másodperc volt a valóságban is.
Láttam, ahogy széttárt lábakkal, a fenekét, csípőjét felpolcolva a párnával, várt, hogy biztosan eljusson oda a magom, ahova kell és megtermékenyítse őt.
Azután finoman leemelt magáról, gyorsan bedugta magát tamponnal, engem, áttörölt ott alul, feladta rám a gatyámat, stabil oldalefkvésben hagyott ott, ha valami baj lenne, akkor se legyen belőle tragédia, majd felöltözött és elment.
Ezért fájt annyira a nyakam másnap.
Nem elfeküdtem, hanem a tűszúrástól, csak arra nem emlékeztem...

Enyém tehát a gyerek, a kislánya, akit akaratomon kívül nemzettem neki, hiszen gyakorlatilag megerőszakolt.
Mivel korábban nem akartam neki gyereket csinálni, meg nem is vágytam arra, hogy az esetleges kérdezősködésem végett felrúgja az életem, hagytam, hogy úgy gondolja, nem emlékszem semmire.
Nem kerestem többet, el is tűnt pár év múlva a látókörömből.
A "bosszúja" úgy lett azután a későbbiekben teljes, hogy arról ő már nem is tudott.
Viszont én pár év múlva mindenért megfizettem életem egyik legszebb, de egyúttal legszívszorítóbb élményében...